...ma van 2 héte annak, hogy először aludt az új lakhelyén kicsiny családom. Ezzel a ténnyel kapcsolatban ígértem korábban, hogy tudósítok arról, hogy négy és fél hónapos kislányom hogyan alkalmazkodott az új szituációhoz.

Arra a következtetésre jutottam, hogy 2 dolog volt fontos ahhoz, hogy Réka lányom kb. otthonosan érezze mostanra magát: az elengedhetetlen, elmaradhatatlan testközelség. Már korábban feszegettem a kendőzés témakörét. Újra elő kell megint vennem, mert most ideillik, konkrétabban elsősorban ez illik ide. Nagyságrendileg szerda, csütörtök tájékán nagyon szeles volt az idő. Hiába tettünk egy próbát, hogy kimentünk és hátha... vissza kellett fordulnunk, mert a leányzó nem viselte jól az időjárási viszonyokat, így szobafogságra ítéltük (ítéltem) magunkat. Ergo 2 nap kimaradt a sétából és így a kendőzésből. A leányt megviselte. Teljesen másként viselkedett, amikor pénteken édesapja (éljen, hurrá! először életében) levitte a kendőben sétálni. Addig én pedig végre nyugodtan tudtam takarítani és pakolgatni. Miután megérkeztek, Réka teljesen lenyugodott. Elálmosodott, evés, fürdés és aztán irány aludni. Előtte viszont sokkal macerásabb volt a dolog. Ez lehetett volna annak is köszönhető, hogy végre kint volt a levegőn. Azonban az a tény, hogy csütörtökön Manó nagyon közel akart lenni hozzám – elkapta a kezemet és két ujjamra mindkét kicsi kezével ráfogott, miközben lábujjaival a pólómat húzta magához (azt hiszem, erre mondják azt, hogy „most anyás a gyermekem”) arra enged következtetni, hogy 1. igen, fontos neki a levegő, az inger, de 2. az is fontos, hogy – számára – eleget lehessen test közelben.

Persze, olyan is nagyon szükséges egy csecsemő számára, hogy tele legyen a pocak, míg a pelus üresen feszüljön a kis popón. Ez nagyon alap. Ami még ezen felül kivilágosodott a számomra mint fontos tényező egy csecsemőnek az újdonság megszokásakor: a rend (rendszer, napirend) és az ebből fakadó rutin, másképp – és kicsit tágabban - megfogalmazva: az ismertség. Ismerem azt, hogy mi miután következik az életben, és ezt már megszoktam (rutinszerűen cselekszem), mindamellett, hogy ismerem a helyet, ahol lakom, ismerem, amit csinálok, és azokat is ismerem, akikkel együtt csinálom mindezeket.

Összefoglalva: ha költözni akarsz egy csecsemővel, akkor mindenképpen sokat vedd kézbe/kösd magadra, vagyis tedd számára lehetővé, hogy sokat érhessen hozzád akkor, amikor éppen azt igényli, és ezenfelül pedig segíts neki az „ismertség” érzet mielőbbi kialakításában (mi ezért vittük már korábban többször is Manót az új helyre, hogy szokja a lakást és a nagy udvart, ami hozzá járt (a lenti nagy, fákkal teli parkot és játszikat). Jó döntésnek bizonyult).

Szép álmokat! Költözködni már inkább csak holnap állj neki!

Üdv:

Gizus

Végre!

Most nem az időjárásra gondolok elsősorban, bár már az is nagyszerű, hogy nem kell igazán fagyoskodni, hanem itt a tavasz minden szépségével, kiszámíthatatlanságával együtt. Konkrétan az van most a fejemben, hogy megosszam azt a pompás hírt, hogy már tudom Réka babámat kendőben hordozni! Hipp-hipp, hurrá! :)

Ez úgy kezdődött, hogy kislányomról két naposan azt mondta az egyik csecsemős nővér: „Anyuka! A maga lánya akaratos, nem szeret hason feküdni.” Ez később is megmaradt, mert amikor kendőbe raktam, ételen sírásba kezdett. A címbeli jégtörés pedig kb. 2-3 hete következett be, amikoris egyik reggel azzal keltem, hogy ma újra teszünk egy próbát... Megint sírás, de gondoltam, lehet, hogy az új cipőcske nincs jól ráadva. És bejött... Azon a napon mentünk egy kört a Ligetben, akkor már babakocsi nélkül! :) Kalapált a szívem, de nem lett belőle sírás-rívás, pedig tartottam tőle, hogy izgatottságomat érezve nehogy eltörjön a mécses. Hát nem tört el! Végre!

Múlt kedden pedig már gyakorlott kendőzősként bementünk a közeli gyógyszertárba (első fogyasztói társadalmi közös akciónk), amiről később kiderült, hogy az új gyermekgondozónkat is magában rejti. Nem is emiatt volt jelentősége számomra annak a napnak, hanem sokkal inkább azért, mert akkor rájöttem, hogy KENDŐZNI FONTOS! Sokkal jobb hatással van a babámra, nagyobb biztonságot tudok nyújtani neki egy kendővel, mint azzal, ha a babakocsijában tolom. Amikor kijöttünk a gyógyszertárból és elindultunk visszafelé, az új otthonunk felé, akkor Picur elkapta az ujjamat és nem engedte el. Ez biztonságot adott neki. Láttam rajta. Egy babakocsiban (főleg ami előre néz és nem engem lát benne) nem tudom ezt megadni neki! Igazság szerint korábban észre sem vettem azt, amikor ilyen igénye volt Manómnak. Ez egy ütős érv számomra, hogy ezután is hordozzam, és elől hordozzam, bár már a kritikus értékeket kezdjük feszegetni (4 hónap vagy 6 kg). Réka már 4,5 hónapos és lassan 6,5 kilogramm, így megterheli a nem olyan régen életet adó szervezetemet, de sebaj! Akkor majd hordozom oldalt vagy háton, de addig is még húzom az időt, azt hiszem... Már csak azért is, mert múlt pénteken történt egy számomra kisebb csodának minősülő esemény: baba-lányom séta és kendőzés közben elaludt ÉS A MELLKASOMRA HAJTOTTA A FEJECSKÉJÉT. Ez azért számít akkora csodának, mert születésének napja óta (akkor még Apa mellkasán gyorsan szundított egy nagyot, miután megtömte a pocóját) nem tűrte, hogy a pocakjához érjen bármi is, vagy bárki is. És akkor ott, pénteken kb. egy jó órácskát szundított rajtam a kicsi csöppem. Kerültem is a zajongó embertömeget, dúdoltam neki, hogy érezhesse, pocakon lenni jó. És akkor és ott történhetett valami ... (mintha a bennem lakó Anyuka megérezte volna) Picurkámban valami megoldódott. Talán a szülés végkimenetele volt számára ijesztő – ő már be volt állva, hüvelyi szülésre készen, amikoris úgy döntöttünk császár lesz a vége, és Őt csak úgy kikapták belőlem, vagy csak egyszerűen a puffadt pocak okozta kellemetlenségeket nem viselte jól hasonfekvés közben. Nem tudom, de remélem, ez egy végleges állapot lesz már ezután! Én legalábbis ezen vagyok. :)

Azóta (tegnap és ma is) feltűnt, hogy gyermekem napközben néha rám hajtja a fejét, ahogy kézbe veszem. Ezt egyértelműen a kendőzésnek tulajdonítom, úgyhogy mindenkit csak bíztatni tudok arra, hogy használja ki a kendőzés nyújtotta lehetőségeket és élvezze az előnyeit! (Van egy-két dolog, amit be kell tartani, erről érdemes tájékozódi előtte.)

HAJRÁ! KENDŐRE FEL!

Üdv:

Gizus

Alább olvashatod, hogy én mit raktam össze a kismamaság alatt jelentkező fájásokról, kellemetlenségekről.

Többféle fajtája van a kismamaság alatt jelentkező fájásoknak: „sima fájások”, jósló fájások, valamint az a fájdalom fajta, amikor indulni kell már a kórházba, mert szülünk.

„Sima fájások”: ilyen fájás lehet az, amikor nő a pocak, a méh. Ez egyfajta feszítő érzés. Ekkor nekem mind az orvosom, mind a védőnőm azt tanácsolta, hogy vegyek be magnézium készítményt (MagneB6, Magnerot – az orvosom az utóbbit javasolta, kevésbé hízlal), valamint kerüljek vízszintesbe egy fél órára. Az egyik blogban azt olvastam, hogy napi 3x be lehet venni 2 darabot, csak 2 órát ki kell hagyni az egyes etapok között. (Ennek érdemes utána kérdezni az orvosnál. Nálam ilyen mértékű probléma nem jelentkezett szerencsére.) A magnézium az izmokat lazítja el. A pihenés tutira bejön. Ha sokszor jelentkezik, érdemes átgondolni a munkához, munkahelyhez való viszonyunkat, az ottani jelenlétünk mértékét.

A jósló fájásokat és a révbe érést jelző fájást nagyon nehéz megkülönböztetni. Alapvetően ekkor a méh izomzata összehúzódik és a pocak reakciója erre, hogy megkeményedik. Ezek nem „igazi” fájások (mi érezzük annak), hanem sokkal inkább méhhullámzások. Ez kismamánként változó, illetve egy kismamának is minden gyerekénél más. (Ugyanez igaz az egész várandósságra és magára a szülésre is. Nincs két egyforma belőle.) Azért mégis van néhány ismérv:

Jósló fájások: ezek a felkészítő fájások, amik lehet, hogy akár kimaradnak, és egyből szülni megy a kismama, de az is nyugodtan előfordulhat, hogy már a várandósság félidejétől jelentkeznek. Fontos tudni róluk, hogy hely(zet)változtatásra elmúlnak, a szakirodalom szerint.

A „rendes” fájás: a baba oxitocint bocsát ki és olyan tünetek jelentkeznek, mint magánál a menstruációnál.

Fájás típusa:

- alhason feszítő érzés (valakinél „csak” fájósabb, valakinél igazán görcsölős, ez alkati kérdés)

- néha kisugárzik derékra, van, aki a gerinc mellett érez fájdalmat

Ismérvei:

- rendszeresek, folyamatosan vannak (nem áll le), de van közöttük szünet (!) – nekem volt úgy, hogy a szülés előtt 2-3 nappal éjszaka jött egy fájás, aztán egy óra múlva még egy és még egy (már szinte rendszeresnek mondható), amikor abbamaradt. Jó tanácsként mondta nekem a szülésznőm, hogy amikor ilyen jön, akkor feküdjek még le/vissza. Ha felébreszt, na, akkor az már igazi! :) („Fel fog tűnni. Észrevétlenül nem születnek meg kisbabák.” „Nem pottyan csak úgy bele a paplan alá.” (kezelő orvosom mondásai) Oka: a fájdalom egyre erősödő intenzitása.)

- sűrűsödnek, az időintervallum közöttük csökken – ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy általában 1órás fájásokkal kezdődnek (ebből van néhány darab), aztán jönnek a félórásak (ebből is akad egy pár), 20 percesek, aztán negyed órás, 10 perces és aztán 5 percesek. A szülés alatt ez még fokozódik 3 perc, aztán kb. 1,5-2 percesre. A védőnőm azt mondta, hogy 15 percesnél már induljunk be a kórházba. Ehhez azt teszem még hozzá, hogy persze ez forgalom-, (napszak-) és távolságfüggő is, hogy mikor induljunk el. Érdemes átgondolni, hogy megnyugtatna-e minket, ha a kórházban kellene várnunk, vagy az otthon eltöltött órák lennének ránk inkább nyugtató hatással. Mindkettőnek van előnye és hátránya. A kórházban ott vannak az orvosok, de a kórház azért mégiscsak kórház, míg otthon mégiscsak a megszokott életterünkben vagyunk (amúgyis ez az egész folyamat olyan kiszámíthatatlan, bizonytalan, ne tetőzzük még egy ismeretlen kórházi kórteremmel), de mi van, ha nem érünk be időben... Nekem erre azt mondta a szülésznőm, hogy azért nem pottyannak ki azok a babák csak úgy, az idő, főleg első gyereknél. :)

- egyre intenzívebbé válik a méhösszehúzódás – egyre erősebben érezhető a fájdalom jelenléte

- a fájás (már) kb. 45-60 mp-ig tart (nem 1-2 szúrás, de nem is percekig tartó), ez kb. 3 méhösszehúzódás ideje – kezdetben kb. 20-30 másodpercről indul, legalábbis a Nagy Könyv szerint – „Jó fájásnak” az orvosok azt nevezik, ami 1 órán át tart, 5 percenként jelentkezik (két fájás kezdete között 5 perc telik el; hasonlóan kell számolni, mint a menstruációs ciklust) és kb. 1 percig tart, de legalább ¾ percig biztosan.

Ha a „jó fájásaid” már 1 órán keresztül vannak, akkor lehet indulni a kórházba! (Ezt mondja a szakirodalom és az orvosok.) Én nagyon zárt voltam a szülést megelőző napon is, így nekem azt tanácsolta a szülésznőm a szülés napján, hogy én két órát várjak. (Konklúzió: még ez is egyénfüggő, nem feltétlenül a szakirodalomnak van igaza. :>) És akkor beindultunk a kórházba... Izgalmak vártak ránk, de erről majd talán egyszer írok, no meg arról is lehetséges, hogy nekem mi segített a szülés alatt.

- eltávozik a nyákcsap (köznapi nevén a nyákdugó), ami egy barnás/rózsaszínes nyálkás váladék – ez vagy bekövetkezik, vagy nem, vagy kipottyan és észre sem veszed. Általában azt jósolják ilyenkor, hogy 48 órán belül baba lesz, de van, aki 1 hétre esküszik. Olyan kismamát is ismerek, aki nyákdugó nélkül szaladgált 2 hétig. Nekem ez csak pár nap volt.

Bármilyen egyéb fájás, ami ezeket a paramétereket mellőzi, az „csak” jósló fájás. Egyfajta testi, lelki gyakoroltok A Nagy Napra, vagyis rákészül és Téged is rákészít a szervezeted a szülésre.

Még néhány, ami nem „rendes fájás”: medence körüli szúrások, szeméremcsont fájdalmak (nyomódik), csípőcsont fájások, néha a popónál is és folyamatosan is akár jelen van a fájdalom. Ezeknek az az oka, hogy helyezkedik a babád és ezáltal tágul a medence. A hasi fájások oka lehet, hogy nő a méhed (tartószalagok nyúlnak), illetve a babád gyarapszik, növekszik odabent. A pocakkeményedés sem automatikusan jelenti azt, hogy már indulnod kell. (Ezt a jelenséget és a gyógymódját már említettem fentebb.)

Ami segíthet, hogy jobban táguljon...

- a méhszájad: málnalevél tea, 36. héttől már ihatod, napi 1 vagy 2 pohárral, de ismerek olyat is, aki napi 3-at is megivott

- hüvelyed (konkrétan a gátad): masszázsolaj, a Weledának van ilyen speciális olaja például, de eljárhatsz a kismamatorna mellett olyan tornára is, ahol a gátizmodat mozgatjátok át, ez a tornafajta segít utána regenerálni is a gátat – FONTOS: ez Neked TB alapon jár, úgyhogy az orvosod fel tudja írni. (Valami miatt nem szokták felajánlani.)

Amikor tutira indulni kell a kórházba, persze, ha nem eleve otthon akarsz szülni! Ahogy írtam, a „jó fájások” idején, valamint, ha elfolyt a magzatvíz.

Egyéb, nem fájás jellegű kellemetlenségek, amik azért macerát okozhatnak: ide tartozik pl. a vizesedés. Általában a 3. trimeszterben jelentkezik és a végéig tart. Nálam a 2. trimeszterben jött elő, a 3. szakaszban pedig elmúlt. A meleg nagy mértékben befolyásolja a jelentkezését. Érdemes kényelmes cipőt hordani (amibe egyáltalán belemegy a lábad ilyenkor) és a lábszáraidat felpolcolni. Régebben az az álláspont volt jellemző, hogy ilyenkor igyál kevesebb folyadékot, mostanra már elavultnak számít ez a nézet. Ehelyett inkább azt tanácsolták nekem, hogy kerüljem a sót és ne kenyeret, hanem zsemlét egyek. Továbbá ajánlatos sok petrezselymet inni (lehet olyat is készíteni belőle, hogy pár dl vízben megfőzöl egy csokor petrezselymet és natúr, úgy, ahogy van, megiszod a levét), valamint még sok görögdinnyét (magas cukortartalom!) is érdemes enni. Ezenfelül pedig jelentkezhet kismama diabetes (magas vércukor) is a várandósság alatt. Fontos, hogy az orvos utasításait tartsd be. Ez a diabetes fajta alapvetően a kisbabád életének alakulását befolyásolja, légy felelősségteljes szülő! Ezt azért is mondom, mert az ember ilyenkor könnyebben elcsábul, és azt mondhatja, hogy na, csak egy picit. Az nekem például segített, hogy tudtam, hogy behatárolt időn belül vége! :) Ennek a helyzetnek is van előnye, legalábbis nálam volt: csak 11-12 kg jött fel rám. Pont jókor „kapott el” az orvosom, mivel a 3. trimeszterben éppen rákapó félben voltam az ÉDESre. Egy könny(ebb)en betartható light-os diétát javasolt a számomra: ne egyek sütiket, illetve teljes kiőrlésű rozskenyeret fogyasszak (a teljes kiőrlés fontosabb, mint az, hogy rozs legyen). Nekem jól összejött a végére: no só, no cukor, no fűszer. :-) Azért mégis próbáltam alkudozni: kitaláltam, hogy diétás Milkát eszem. Nem sokat, de legalább valami édesség. Nincs is borzasztó íze... Ami még nagy segítségemre volt ebben is és az álló-, fizikai képességem megtartásában, az a TORNA. Ezt mindenkinek ajánlom heti legalább 1 alkalommal. (A TB heti kettőt támogat, de ha jó fej a gyógytornászod, akkor heti 3 is belefér.) Ezenkívül pedig olyan jótékony hatása is van, hogy hasonszőrűekkel vagy együtt, akik jobban megértik, hogy mi is történik Veled manapság...

Az orvosom mindig 3 dolgot kérdezett, amikor kontroll vizsgálatra mentem: 1) görcsöltem-e, 2) keményedik-e (huzamosabb ideig) a pocakom, illetve 3) volt-e hüvelyi vérzésem. Ami ezen kívül van, az sokkal inkább nekünk bosszantó, mintsem alapból a babára veszélyes. Úgyhogy –egyik volt tanítványomat idézve– no para! :-P

A védőnőm egyik fontos, meghatározó mondatával búcsúzom, ami úgy hangzott, hogy „Ami előtte és utána nem volt normális, na, az most az.” Ezt persze a várandósságra értette. :)

Kitartás!

Gizus

Még a múlt hét vége felé azt ígértem, hogy írok e hét elején (konkrétan akkor hétfőre vagy keddre datáltam a bejegyzés megszületését), arról, hogy én honnan tudtam, hogy eljött az idő és indulnom kell a kórházba.

Úgy tűnik, ez az összefoglalás még várat magára, mert a dobozok mélye jól rejtegeti előlem mindent elnyelő birodalmában elraktározott kincseimet. Ez annyit tesz, hogy nem került még kipakolásra az az összefoglalás, amit még akkor írtam, amikor a "végét jártam" a (klasszikus értelmeben vett) kismamaságomnak.

Barátnőmnek készített jegyzetem remélem, minél előbb kezem ügyébe kerül újra, hogy megoszthassam az Olvasókkal a még akkor, ott, a finishben meg- és kiérlelt gondolataimat.

Addig is, amíg ez bekövetkezik, álljon itt egy történet a szülésről gyermek szemmel: http://www.nlcafe.hu/noklapja/20091209/kismamasorvosos/

Gizus

Épp ezen a cikken akadt meg a szemem, amikor eszembe jutott, hogy ez jó lenne az én saját, kismamás blogomba, mivel olyan kismamaportálos/kismama-portálos/kismama portálos. (Sokféleképpen (konkrétan 3) láttam már leírva ezt a portálos fogalmat, ami azt írja körbe, hogy "minden, ami kismama". Nem is rossz ez a szlogen. Azt hiszem, rögtön le is foglalom magamnak. Gyorsan rákerestem az interneten, a Google-ban és az első pár oldal átlapozása után azt találtam, hogy kb. lefoglalhatom magamnak, mert csak egy mottóra bukkantam, ami közeli lehet: "minden ami kismama". Hát ez meg nem 100%-osan ugyanaz, ugyebár. ;-P Ebben a jelmondatban az a jó, hogy BÁRMIt jelenthet... B->)

Visszatérve az eredeti témámra, ez a szóban forgó link: http://www.inforadio.hu/hir/belfold/hir-270432

Ne a politikát halld ki belőle, kérlek (az most úgyis változik), hanem azt az örök aktualitással bíró témát lásd meg benne, hogy pontosan mivé is ÉS mikor is kezdjen egy kismama "átalakulni", "visszavedleni", amikor újra dolgozni akar (nem mintha eddig nem 0-24-es munka-szolgálatot teljesített volna...) és hogyan is kerüljön viassza a(z újra) gazdaságilag produktiív piac berkeibe. Ez a cikk ezt a témakört feszegeti.

TE mikor mentél/mennél vissza dolgozni? Hogynan kezdenél/kezdtél neki a folyamatnak? Visszamennél egyáltalán? Ha nem, akkor mit teszel/tennél helyette? Írd meg, várom! Már csak azért is, mert én még ennek az egész procedúrának az elején tartok... egyelőre.

Szép estét! Jó agyalgást!

Gizus

Helyzetjelentés

Szombat estére átköltöztünk. Átvittük a dobozokat. Közel 50 darab nagy ikeás dobozra kell gondolni és a mindenféle egyéb ketyerére, kütyüre és olyan dologra, ami nem fért bele dobozba. Egyszerre izgató és hiányérzettel teli ez az állapot – mint az ilyen dolgok az életben. Minden lezárás egy új kezdete is egyben. Az a legjobb ebben a szituációban, hogy ott van annak a LEHETŐSÉGe, hogy rajtam múlik, hogy ÉN MIT HOZOK KI EBBŐL AZ ÚJ HELYZETBŐL!

Felismerés

Rájöttem, nem szeretek költözködni. Nem esett jól ott hagyni a régi helyet. Énem másik része ilyenkor azonnal erőteljesen felhívja a figyelmemet arra a tényre, hogy „de itt sokkal nagyobb a tér és sokkal világosabb is”. Erre nincs mit mondanom, megadom magam. A „de” szócska azért még mindig ott bújkál bennem mélyen valahol.

Megközelítés

Az okosok azt mondják, hogy 2 hét, míg az újat megszokjuk. Emellett még olyanokat szoktunk volt mondani gyönyörű, dallamos anyanyelvünkön, hogy az újdonság ereje, az újdonság gyönyörködtet, stb. Hol az igazság? Odaát? ;> Ez a látszólagos ellentmondás a helyzet kettősségét helyezi előtérbe. Lehetséges, hogy már eleve az én hozzáállásom rossz, mivel az új megszokásáról arra asszociálok, hogy az egy negatív, küzdésekkel, lemondásokkal teli folyamat, aminek ellentételezése az „újdonság erejében, annak gyönyörködtető mivoltában” keresendő? Mindenki döntse el magában, melyik elgondolás szimpatikusabb a számára. Én már voksoltam. :) Izgalommal figyelem kicsiny Családom reakcióját az ÚJra. :-)

Tények

Péntek estére nézegetett a kis drága lányom, hogy mi is lehet itt, mert valahogy nem úgy néznek ki a dolgok, mint eleddig, de igazán szombat reggel láttam a révedt tekintetén, hogy itt valami nem stimmel, ahogy az üres polc(helyeket) nézte, meg a sok-sok dobozt, ami körülvett minket és aminek nagy része addigra már az új helyen várta a szorgos kezeket, akik kirámolják tartalmukat. A szombati napot egy kedves családi barátunknál töltöttük Rékával, míg Apáék ki- és bepakoltak – ki a régi helyről, be az új helyre. Szeretetteljes fogadtatásban volt részünk. Most járt Réka ott először. A lányok nagy érdeklődést mutattak iránta. Az anyuka mérhetetlen szeretettel fogadta a kis jövevényt. A kiscsaj meg is hálálta, nagyokat gurgulázott és vagy 10 percig hangosan kacagott az anyuka lelkesedését látva. Ilyet még nem is tapasztaltam tőle korábban. Ez a leányzó mindenkit levesz a lábáról. :-P

A tények értékelése

Bíztató jelnek fogom fel, hogy este minden gond nélkül elaludt a kishölgy, pedig sok volt az új inger napközben. Ráadásul este új helyen fürdött (az új kiskádat nem mertem még bevetni, pedig már kinőttük a régit, de lehet, hogy ez nem is olyan fontos a manónak?? Na, majd hamarosan teszteljük Apával. :-9) És mégis! Az éjszakája az egyik legnyugodtabb éjszakája volt mostanában, mivel már megindult nála a fogzás egyszer lent, egyszer fent folyamata és most a megint lent c. fejezetet éljük éppen.

Ezt összességében úgy értékelem, hogy semmi jelét nem adta annak, hogy valami megborult volna odabent, pedig elég élénken a tudtunkra szokta adni, ha valami nem gömbölyű az ő kicsi lelkében. Talán annyi volt, hogy többet volt fent inni-enni, mivel elég száraz volt a levegő. (Az éjszaka alatt 25%-ot esett a levegő páratartalma, lehet, hogy többet is, csak hamarabb bekapcsolt a párásítónk).

Most azt gondolom, hogy ha a régi „bútordarabok” változatlanul megvannak (anya, apa, fekhely, játékok, pelenkázós varázsasztal – mi még? lehet, hogy anya, apa elegendő?), valamint a régi szokásrendszer -maximum új köntösbe csomagolva- szuperál továbbra is, akkor nem lehet nagy gond hosszabb távon Picur beszokását illetően. Az új kád tesztelése után bölcsebb leszek, mivel a káddal egyenértékű kategóriába sorolom a fekhelyét, a játékokat és varázsasztalát. Van egy tippem: ezek nélkül is simán megvan... Élesítés: (talán) hétfő este!

Ide tartozik még, hogy a régi védőnénink azzal engedett el minket, hogy „a kicsik könnyebben megszokják az új helyet, mint a felnőttek”. Lehet, hogy neki lesz igaza?

Jövőre vonatkozó tervek, kilátások

Kb. 2 hét múlva akkor visszatérek erre a témára és újra ránézek Picur lelkivilágára. Azt hiszem, mi Apával nehezebben fogjuk venni az akadályt... :) Több a kötődésünk.

Egy beüzemelt, gőzölgő párásító és egy fürdetés alatti alapos kereszthuzat a lakáson azonban az én esetleges rosszkedvemet is ki fogja szellőztetni a fejemből, a lelkemből. A terv ez. A kivitelezés tesztelése még várat magára. 2 hétig biztosan...

Gizus

PS. Osztod a véleményem? Mást tapasztaltál? Szólj hozzá(m)!

Na, nem igazi robbantásokra gondolok, hanem képletesen értem a dolgokat.

Most kettőről szeretnék beszámolni: az egyik az Oxford University Press nevéhez kapcsolódik. Egy - általam biztosan - nem remélt újdonsággal (?) rukkolt elő a napokban az OUP. Egyelőre még nem lövöm le a poént (na, de harcias hangulatomban vagyok). Már csak azért sem, mert megyek mindjárt vissza dobozolni...

A másik pedig egy emlékeztető (ez már jobban kismama-specifikus): hamarosan közeleg a SZÜLETÉS HETE - május 2-9. között. www.szuleteshete.hu - A családdá válás ünnepe. De mi is az a Születés Hete? Magán a portálon ez a definíció olvasható: "A Születés Hete az évnek az a kiemelt hete, amikor a családalapítással kapcsolatos fontos információk egy egységes arculattal rendelkező országos rendezvénysorozat keretében koncentráltan érhetők el az érdeklődők számára."

E hét keretein belül sok helyen rendeznek programokat - szerte az országban több helyen (pl. Ajka, Baja, Budakalász, Dunaharaszti, Eger, Debrecen, Gödöllő, Kecskemét, Keszthely, Hódmezővásárhely, Miskolc, Nyíregyháza, Szolnok, Törökbálint, Velence) is helyet adnak ennek a rendezvénysorozatnak. A Születés Hetének fóruma is van (www.szuleteshete.hu/forum) - ott is lehet tájékozódni.

És ne feledjük, MÁJUS 2. ANYÁK NAPJA! Éljenek az édesanyák! :-)))

Május 5-éről pedig kevesen tudják, hogy a Nemzetközi Bábanap, vagyis a Szülésznők Napja, és lehet, hogy azt még kevesebben tudják, hogy Rúzsa Magdi is diplomás szülésznő, de ő már nem merne szülésnél segíteni.

Bővebben később, mert most tényleg várnak a dobozaim...

Szép estét és kellemes hétvégét!

Gizus

"Minden kezdet nehéz." - tartja a közhiedelem. Ez tényleg így van?

Tegnap este nekikezdtem végre a drupalsulinak. Megpendítettem életem első blog-bejegyzésében, hogy ez a dolog jelenleg aktuális az életemben. Igen, azóta nekikezdtem, honlapszerkesztésre adtam a fejem. Nem is volt olyan nehéz, mint amit én előtte gondoltam róla. :> Ennek hozadékaként a Firefox-szal is elkezdtem megismerkedni. Na jó, nem esem túlzásba: letöltöttem. Valahogy hajnalban már nem sok kedvem volt újabb rejtelmekben elmerülni. Ha a címbeli kérdésemre keresem a választ a HTML-bűvészkedés kapcsán, akkor azt állíthatom, hogy ez nem tartozott életem legnehezebb kezdetei közé. Szerencsére! :-)

Ahogy így ezen a kérdésen gondolkoztam ma reggel eszembe jutott a szülésem. Eszembe jutott, hogy kellene írni a szülésről a blogomon. Azt hiszem, megfelelő helye lenne itt ennek a témának. Azután az is eszembe jutott, hogy egy szülés nem olyan, mint az amerikai hiperszupersztárfilmekben. Aki már túl van rajta, az tudja, aki még előtte van, az jobb, ha készül rá, hogy sokkal ember(közel)ibb a dolog, sokkal naturálisabb. Azt hiszem, ezzel sem segítettem sokat a szülés előtt állóknak.:) Visszatérve a szülés-történetekhez, nem lenne szerencsés ilyen témával indítani az elején, mert - erre még emlékszem a kismamaságomból - mennyire kétélű kard ilyeneket olvasni szülés előtt, és itt nem az a célom, hogy riogassak embereket. Ehelyett inkább akkor érdemesebb már valami (remélhetőleg) semlegesebb, de mégis pozitív mederbe terelni az itt elhangozni készülő témákat. Jött az ötlet, hogy a következő bejegyzésemig valami merészen fogom törni a fejem: arról a kezdetről írok hamarosan, hogy honnan tudtam, mikor induljak be a kórházba férjjel, sporttáskákkal felszerelkezve. Sok szüléssel kapcsolatos rémtörténetet hallottam már, a kórházba indulásról még egyet sem.

Ha kíváncsivá tettelek, térj vissza pár napon belül és itt foglak várni Téged a saját történetemmel. Mondjuk jövő hétfő, kedd felé már szerintem elkészülök, mivel a hétvégén költözünk. Egy újabb kezdet...

Ha elég bátor leszel hozzá, no meg van saját/mástól hallott tapasztalatod, akkor itt Te is megoszthatod velünk, hogy szerinted mik a kórházba indulás előjelei. Ha még nincs saját tapasztalás a birtokodban, akkor kérdezz, megkeresem rá a választ (vagy magamban, vagy a szakirodalomban). Válasz nélkül nem hagylak!

Addig is kellemes napot és hétvégét! Ja, és amiről legközelebb írni fogok: költözésem története egy négyhónapos csemetével.

Üdv: Gizus

És köszi annak, aki továbbküldte a linket (freemail-ben) e-mailben! :-) /A blogom statisztikája megmutatta. Idők, terek és egyebek közötti látnoki képességgel egyelőre még nem rendelkezem. ;>/

Ma arra ébredtem, hogy van egy blogom. Már tegnap este kezdődött... Mostanában erős késztetést éreztem arra, hogy megtudjam, mivel is telnek más kismamák (klasszikus kismamák/jövendőbeli kismamák/kis- és nagygyermekes anyukák) napjai. Jó érzés azt tudni, hogy egy-egy dolog kapcsán nem vagyok egyedül.

Eddig azt tapasztaltam, hogy az a legjobb, ha magam járok elől jó példával, így el is kezdem. Szóval, tegnap este a minőséget, sikerességet hirdető Braskó Csabával (www.szemleletfejlesztes.hu) beszélgettem, aki bíztatott, hogy ha már ezt szeretném, akkor lépjek tovább. Utána Barabás Csabával (www.online-vallalkozas.com –on drupalsuli I.) honlapszerkesztés témában értekeztem és az ő segítőkészsége nyomán megerősödött bennem az az elgondolás, amit korábban Vida Ági (www.kismamablog.hu, www.gazdagmami.hu) személyes és közösségi inspirációját követve kiötlöttem: hozzak létre egy blogot. Hát elkezdődött... és – hogy stílusos maradjak – az első bejegyzésem ma MEGSZÜLETETT!!! :-P

Kismamák! Ha ismeritek ezeket a link-oldalakat, vagy beleolvastok néhányba, akkor kiderül, hogy min kattog mostanában az agyam: valamit hozzátenni a világhoz, valamit adni az embereknek és ezt interaktív módon tenni. Azt adottnak veszem, hogy Titeket szólítalak meg, hiszen én is „kismama” vagyok, de ezt a bemutatkozásban már olvashattátok is, meg, ha személyesen ismertek, akkor pedig tudjátok rólam meg Rékáról. ;) A MIT még várat magára, úgy tűnik – legyen ez e hét ajándéka számomra. :-)

Én már leírtam. Most Te jössz! Veled milyen inspiráló dolog történt ma/tegnap/mostanában? Mi foglalkoztat? Milyen nehézségeid vannak, amik lekötik a kapacitásodat és keresed rájuk a választ? Persze, egyáltalán nem kell babához kötöttnek lennie (lsd. az én mostani 'elfoglaltságomat' fentebb), de nyugodtan lehet az is! :-)

Nálunk ilyen kardinális kérdés még, hogy hol lehet 62-es, de már inkább 68-as lányka vékony(!), kantáros (!) rugit kapni?? Ha van BÁRMIFÉLE ötleted, azonnal írd meg, kérlek, mert már szinte térdig lejártuk a lábunkat érte! A másik, ami még nagyon foglalkoztat mostanában, hogy Ti tapasztaltátok-e a 4. hónap környékén, hogy apadt volna a tejetek? (Persze, ez értelemszerűen a kisgyermekes anyukák felé kérdés. :>) Még szerencse, hogy egy kedves kétgyerekes anyuka mondta nekem, hogy nála és még néhány másik kismamánál volt ilyen, így nem kaptam szívbajt, amikor ezt tapasztaltam, de ha ezt nem tudom előre, akkor fejre állok, az tuti! Szerencsére már túl is vagyun rajta és visszaállt a régi rend! :-P Ja, és egy másik nagy kedvencem, ami már pocakosságom óta érdekel: a fűszerezés témaköre. Mivel lehet fűszerezni, ami jó a babának és mi az, ami tiltólistás? Az alapokat tudom, de pl. nagyon érdekelne, hogy kurkuma mehet-e vagy a fehérborssal hányadán is állunk?

Amúgy Ti mit tudtok a párásításról? Konkrétabban: azt már összeraktam, hogy óvatosan kell bánni a párásítóval, ha csecsemő van a háznál, de ennél konkrétabbat még nem találtam. Ha már itt vagyok, akkor megkérdezem, hogy egy csecsemőnek hány %-os páratartalom az ideális? Most költözünk panelba és ott köztudottan száraz a levegő.

Mottóm mára: Bízom benne, hogy lesznek mások is, akik számára lesz hozzáadott értéke ennek az oldalnak! :)

További kellemes estét!

Gizus