...ma van 2 héte annak, hogy először aludt az új lakhelyén kicsiny családom. Ezzel a ténnyel kapcsolatban ígértem korábban, hogy tudósítok arról, hogy négy és fél hónapos kislányom hogyan alkalmazkodott az új szituációhoz.

Arra a következtetésre jutottam, hogy 2 dolog volt fontos ahhoz, hogy Réka lányom kb. otthonosan érezze mostanra magát: az elengedhetetlen, elmaradhatatlan testközelség. Már korábban feszegettem a kendőzés témakörét. Újra elő kell megint vennem, mert most ideillik, konkrétabban elsősorban ez illik ide. Nagyságrendileg szerda, csütörtök tájékán nagyon szeles volt az idő. Hiába tettünk egy próbát, hogy kimentünk és hátha... vissza kellett fordulnunk, mert a leányzó nem viselte jól az időjárási viszonyokat, így szobafogságra ítéltük (ítéltem) magunkat. Ergo 2 nap kimaradt a sétából és így a kendőzésből. A leányt megviselte. Teljesen másként viselkedett, amikor pénteken édesapja (éljen, hurrá! először életében) levitte a kendőben sétálni. Addig én pedig végre nyugodtan tudtam takarítani és pakolgatni. Miután megérkeztek, Réka teljesen lenyugodott. Elálmosodott, evés, fürdés és aztán irány aludni. Előtte viszont sokkal macerásabb volt a dolog. Ez lehetett volna annak is köszönhető, hogy végre kint volt a levegőn. Azonban az a tény, hogy csütörtökön Manó nagyon közel akart lenni hozzám – elkapta a kezemet és két ujjamra mindkét kicsi kezével ráfogott, miközben lábujjaival a pólómat húzta magához (azt hiszem, erre mondják azt, hogy „most anyás a gyermekem”) arra enged következtetni, hogy 1. igen, fontos neki a levegő, az inger, de 2. az is fontos, hogy – számára – eleget lehessen test közelben.

Persze, olyan is nagyon szükséges egy csecsemő számára, hogy tele legyen a pocak, míg a pelus üresen feszüljön a kis popón. Ez nagyon alap. Ami még ezen felül kivilágosodott a számomra mint fontos tényező egy csecsemőnek az újdonság megszokásakor: a rend (rendszer, napirend) és az ebből fakadó rutin, másképp – és kicsit tágabban - megfogalmazva: az ismertség. Ismerem azt, hogy mi miután következik az életben, és ezt már megszoktam (rutinszerűen cselekszem), mindamellett, hogy ismerem a helyet, ahol lakom, ismerem, amit csinálok, és azokat is ismerem, akikkel együtt csinálom mindezeket.

Összefoglalva: ha költözni akarsz egy csecsemővel, akkor mindenképpen sokat vedd kézbe/kösd magadra, vagyis tedd számára lehetővé, hogy sokat érhessen hozzád akkor, amikor éppen azt igényli, és ezenfelül pedig segíts neki az „ismertség” érzet mielőbbi kialakításában (mi ezért vittük már korábban többször is Manót az új helyre, hogy szokja a lakást és a nagy udvart, ami hozzá járt (a lenti nagy, fákkal teli parkot és játszikat). Jó döntésnek bizonyult).

Szép álmokat! Költözködni már inkább csak holnap állj neki!

Üdv:

Gizus

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.