Szombat estére átköltöztünk. Átvittük a dobozokat. Közel 50 darab nagy ikeás dobozra kell gondolni és a mindenféle egyéb ketyerére, kütyüre és olyan dologra, ami nem fért bele dobozba. Egyszerre izgató és hiányérzettel teli ez az állapot – mint az ilyen dolgok az életben. Minden lezárás egy új kezdete is egyben. Az a legjobb ebben a szituációban, hogy ott van annak a LEHETŐSÉGe, hogy rajtam múlik, hogy ÉN MIT HOZOK KI EBBŐL AZ ÚJ HELYZETBŐL!
Felismerés
Rájöttem, nem szeretek költözködni. Nem esett jól ott hagyni a régi helyet. Énem másik része ilyenkor azonnal erőteljesen felhívja a figyelmemet arra a tényre, hogy „de itt sokkal nagyobb a tér és sokkal világosabb is”. Erre nincs mit mondanom, megadom magam. A „de” szócska azért még mindig ott bújkál bennem mélyen valahol.Megközelítés
Az okosok azt mondják, hogy 2 hét, míg az újat megszokjuk. Emellett még olyanokat szoktunk volt mondani gyönyörű, dallamos anyanyelvünkön, hogy az újdonság ereje, az újdonság gyönyörködtet, stb. Hol az igazság? Odaát? ;> Ez a látszólagos ellentmondás a helyzet kettősségét helyezi előtérbe. Lehetséges, hogy már eleve az én hozzáállásom rossz, mivel az új megszokásáról arra asszociálok, hogy az egy negatív, küzdésekkel, lemondásokkal teli folyamat, aminek ellentételezése az „újdonság erejében, annak gyönyörködtető mivoltában” keresendő? Mindenki döntse el magában, melyik elgondolás szimpatikusabb a számára. Én már voksoltam. :) Izgalommal figyelem kicsiny Családom reakcióját az ÚJra. :-)Tények
Péntek estére nézegetett a kis drága lányom, hogy mi is lehet itt, mert valahogy nem úgy néznek ki a dolgok, mint eleddig, de igazán szombat reggel láttam a révedt tekintetén, hogy itt valami nem stimmel, ahogy az üres polc(helyeket) nézte, meg a sok-sok dobozt, ami körülvett minket és aminek nagy része addigra már az új helyen várta a szorgos kezeket, akik kirámolják tartalmukat. A szombati napot egy kedves családi barátunknál töltöttük Rékával, míg Apáék ki- és bepakoltak – ki a régi helyről, be az új helyre. Szeretetteljes fogadtatásban volt részünk. Most járt Réka ott először. A lányok nagy érdeklődést mutattak iránta. Az anyuka mérhetetlen szeretettel fogadta a kis jövevényt. A kiscsaj meg is hálálta, nagyokat gurgulázott és vagy 10 percig hangosan kacagott az anyuka lelkesedését látva. Ilyet még nem is tapasztaltam tőle korábban. Ez a leányzó mindenkit levesz a lábáról. :-P
A tények értékeléseBíztató jelnek fogom fel, hogy este minden gond nélkül elaludt a kishölgy, pedig sok volt az új inger napközben. Ráadásul este új helyen fürdött (az új kiskádat nem mertem még bevetni, pedig már kinőttük a régit, de lehet, hogy ez nem is olyan fontos a manónak?? Na, majd hamarosan teszteljük Apával. :-9) És mégis! Az éjszakája az egyik legnyugodtabb éjszakája volt mostanában, mivel már megindult nála a fogzás egyszer lent, egyszer fent folyamata és most a megint lent c. fejezetet éljük éppen.
Ezt összességében úgy értékelem, hogy semmi jelét nem adta annak, hogy valami megborult volna odabent, pedig elég élénken a tudtunkra szokta adni, ha valami nem gömbölyű az ő kicsi lelkében. Talán annyi volt, hogy többet volt fent inni-enni, mivel elég száraz volt a levegő. (Az éjszaka alatt 25%-ot esett a levegő páratartalma, lehet, hogy többet is, csak hamarabb bekapcsolt a párásítónk).Most azt gondolom, hogy ha a régi „bútordarabok” változatlanul megvannak (anya, apa, fekhely, játékok, pelenkázós varázsasztal – mi még? lehet, hogy anya, apa elegendő?), valamint a régi szokásrendszer -maximum új köntösbe csomagolva- szuperál továbbra is, akkor nem lehet nagy gond hosszabb távon Picur beszokását illetően. Az új kád tesztelése után bölcsebb leszek, mivel a káddal egyenértékű kategóriába sorolom a fekhelyét, a játékokat és varázsasztalát. Van egy tippem: ezek nélkül is simán megvan... Élesítés: (talán) hétfő este!
Ide tartozik még, hogy a régi védőnénink azzal engedett el minket, hogy „a kicsik könnyebben megszokják az új helyet, mint a felnőttek”. Lehet, hogy neki lesz igaza?
Jövőre vonatkozó tervek, kilátásokKb. 2 hét múlva akkor visszatérek erre a témára és újra ránézek Picur lelkivilágára. Azt hiszem, mi Apával nehezebben fogjuk venni az akadályt... :) Több a kötődésünk.
Egy beüzemelt, gőzölgő párásító és egy fürdetés alatti alapos kereszthuzat a lakáson azonban az én esetleges rosszkedvemet is ki fogja szellőztetni a fejemből, a lelkemből. A terv ez. A kivitelezés tesztelése még várat magára. 2 hétig biztosan...GizusPS. Osztod a véleményem? Mást tapasztaltál? Szólj hozzá(m)!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.